30 éves nő vagyok. Az egyik legnagyobb magyarországi pénzintézetnél dolgozom kintlévőség-kezelőként, csúnyább néven behajtóként. Nap mint nap szembesülök azzal, hogy az emberek milyen iszonyatos módon el vannak adósodva és mennyire kilátástalan az anyagi helyzetük.
És akasztják a hóhért.... Jómagam több banknál és telefontársaságnál vagyok elmaradásban, hosszú hónapok óta nem fizettem a tartozásaimat. Pontosan tudom, mi történhet velem, ha nem rendezem az összegeket, de nem tudok ellenállni a kirakatok csábításának, a teli bevásárlószatyroknak. A fizetésem olyan, mint a menstruációm: havonta egyszer van és csak néhány napig tart. Ahogy megkapom az aktuális összeget a bankszámlámra, rögtön le is veszem, mert nem bírok szabadulni a gondolattól, hogy valami végrehajtó tudomására jut az új bankszámlaszámom és leveszi róla az összeget. Ezért aztán azt a siralmas pár tízezer forintocskát magamnál tartom, majd irány a Media Markt, a Fressnapf, a Turkáló, az Alexandra könyvesbolt, a Tesco... és máris volt-nincs. Így aztán az adósságok rendezetlenül maradnak, a felszólító és fenyegető levelek csak jönnek-jönnek, és nekem már a hónap közepén gondot okoz a puszta létfenntartás is. Igen, tudom, hogy felelőtlenül költkezem. Tehetetlen vagyok. Minden hónapban újra és újra megteszem. Újra és újra kölcsönkérek. A bankoktól már nem tudok: nemigen van olyan bank Magyarországon, amelyik ne tett volna fel a KHR, ismertebb nevén BAR listára. A húgomék elég jól állnak, nekik is lógok pár tízezerrel amit részletekben törlesztek, de sokszor kérek haladékot.
Jönnek a felszólító levelek, amiket nem merek felbontani. Igyekszem eltitkolni őket és berakom a szekrényemben található nagy piros dobozba. Már teljesen tele lett a doboz. Valami megoldást kellene találni, de pillanatnyilag tehetetlennek érzem magam.
Egyedül vagyok a rengeteg felmondott kölcsönnel.... Reménytelennek érzem a helyzetem. Ezért jött létre ez a blog, hogy a behajtóként és adósként nap mint nap szaporodó tapasztalataimat megosszam Veletek.